106. Nagy fájdalom vonul át minden országon.

Bizonytalan előérzettel áll most minden ember valami érthetetlen előtt. Ha még egyáltalán képes a sejtésre, vagyis a megérzésre. Még egyszer felszólítlak titeket a végső felébredésre az elviselhetetlen üres felszínesség vad forgatagából! Utoljára!

Legyen erre gúnyolódás és megmosolygás a válasz. Gyorsan el lesz hallgattatva, és nehéz balsors szakad minden gúnyolódóra.

És amikor a szorongás fokozatosan mindenkit elfog, akkor próbálkozzanak még egyszer túlfejlesztett agyuk ravasz kifogásai által megtisztulni. Akkor támaszkodhatnak az iskolai bölcsességre, amire oly gyakran hivatkoztak, hozhatják a kitüntetéseiket, a címeiket, az orvosi, lelkészi, bírói és politikusi hírnevüket! Továbbá minden aranyat, és mindent, amit még birtokolni vélnek! És mehetnek azok után, akik hagyják magukat hamisan vezetőnek és prófétának nevezni, vagy azzá akarnak lenni - kérhetnek tőlük segítséget, mint küldetésük bizonyítékát - mindez egy hajszálnyit sem változtat azon, aminek jönnie kell. Mert minden földi tudás, minden emberi erő és hatalom csak az ő képzeletükben él, Isten előtt nem jelent semmit. Most a sötétség minden férge el lesz söpörve! Szét lesz zúzva minden emberi beképzeltség!

Azok a kevesek, akik hallani akarnak, hallják: A kórok csak ott dühönghetnek, ahol út lett nyitva számukra. Az árvíz nem emelkedik egy hüvelykkel sem magasabbra, mint ahogy előre meg lett szabva. A tűz a Föld öléből és a felhőkből nem terjeszti pusztítását egy arasznyival sem a megengedettnél tovább. A viharok a megszabott útvonalon dúlnak. És amikor az eddig szilárd talaj meginog, amikor a hegyek leomlanak, és újak emelkednek, amikor széles földsávok lesznek romhalmazzá... semmi nem történik az Isteni akarat határozott vezetése nélkül! Ez szolgáljon nektek vigaszul.

1929, Pünkösd

Abdrushin