51. Mi volt a teremtés előtt?
Kérdés:
A teremtésnek volt kezdete. Mi volt e kezdet előtt? Akkor az Isten sugárzás és tevékenység nélkül való volt?
Válasz:
Amire kérdez az segít önnek a szellemi felemelkedésben? Nem. Ezen túlmenően, ez olyan dolgot érint, ami a teremtésen kívül van, ahová az emberi szellem felfogó képessége, tekintettel az ő lényegére, nem ér el. Mint teremtménynek meg vannak szabva a határai. Mindig a teremtésen belül kell maradnia, és azon kell fáradoznia, hogy ezt helyesen megismerje! Ezzel éppen elég dolga van. És ha végül feljut, egészen a szellem birodalmába, addigra az emelkedéssel elveszti azt a szükségletet is, hogy olyan dolgokat tudjon, melyek megértése meghaladja az ő képességeit. Jámbor áhítattal majd csak akkor érzi át a Mindenható, a hatalmas Isten közelségét!
Ebből tehát ne csináljatok gondot. Minél tökéletesebbek lesztek szellemetekben, annál jobban fogjátok érteni önmagatokat is! Ezzel fokozatosan megszűnik a beképzeltség korlátozottsága, ami ma nagyrészt uralja az emberi szellemet. Egyre alázatosabbak lesztek Isten nagyságával szemben, amit egyre jobban megismertek.
Az emberi szellem örülhet, hogy ezzel elveszti a jelenlegi groteszk hozzáállást is, különben ezért örökre szégyenkeznie kellene. Visszatekintve a jelenlegi beképzeltségére nevetségesnek kellene tűnnie. Az ebből a tudatlanságból fakadó valóban gyerekes beképzeltség azt is eredményezi, hogy az úgynevezett „okos fejek“ igyekeznek a Názáreti Jézust egyértelműen olyan emberi szellemnek tekinteni, aki ebből az emberiségből fejlődött fel. Még nagynak is érzik magukat, hogy elismerik, hogy ennek különös kegyelmet élvező, kiváló embernek kellett lennie, aki egészen a próféta szintre küzdötte fel magát.
Ezek az okoskodók a valóságban annyira naivak, hogy természetesen eszükbe sem jut az a gondolat, hogy annak is, aki az Istenségből jött a Földre, ki kell várnia a számára szokatlan test beérését, és feladata megkezdése előtt éppúgy meg kell tanulni, hogyan kell helyesen használni ezt a földi eszközt. Vagyis először hagynia kell, hogy a megfelelő módon érlelődjön az agy, és mindez bizonyos, számunkra már ismert időt követel, főleg azért, mert egy ilyen követet nem lehet a médiák közé sorolni, akik gyakran akaratlanul is saját szellemük állapotánál magasabban működnek. Nem sorolható az ihletettek közé se, ahová számos nagy művész tartozik. Isten követe tudatosan önmagából működik, mivel a forrást magában hordozza.
Vagyis ebben és a földi fejlődés szükségességében is nagy különbség rejlik, egyszersmind magyarázattal szolgál számos ember értetlenségére, ami Isten követének életét és tetteit illeti.
De ebben megint csak az éretlen emberi szellem óriási nagyzási hóbortja mutatkozik észrevehetően, aki azt képzeli, hogy olyan kvalitásokkal rendelkezik, melyek képesek egészen a Legmagasztosabbig felfejlődni, vagyis hogy minden létező között a legmagasabbhoz tartozik.
Az ember semmilyen körülmények között sem akarja elismerni, hogy létezik valami, ami nem alulról felfelé fejlődött ki, hanem felülről jön, a magasból, amit az ember nemcsak hogy soha nem érhet el, de soha meg sem érthet. Ebben áll az emberi szellem, aki az ilyen lehetőséget egyáltalán nem akarja komolyan figyelembe venni, olyannyira elítélendő és megvetendő beképzeltsége, mivel számára ez nem lehet érthető.
De hogy ebben természetes bizonyítékot lelne, hogy éppen a magasság az, melynek megértéséhez hiányzik a képessége, az eszébe sem jut!
Szellemében ilyen kicsi az ember!
Az ön kérdésében is megnyilvánul bizonyos kicsiség, mivel e szerint azt feltételezi, hogy akkor most a teremtés minden Istenen kívül. Milyen messzire távolodott Isten valódi nagyságának megértésétől!
A teremtés, melyhez az emberi szellem tartozik, mint olyan óriási kiterjedése ellenére ismét csak az élő Isteni Akarat egyik műve. Mint alkotás szintén körülhatárolt. A végtelenségben, amit az emberi szellem nem tud elképzelni, csak porszemnek tűnik, nem több, mint egy csillag ebben a teremtésben.
Ezen a teremtésen kívül -melyhez az emberi szellemek tartoznak- még további, teljesen más jellegű, nem kevésbé kiterjedt teremtések keringenek. Az emberi szellem számára ismert, ám részben még nem teljesen megértett teremtéstörténet csak ennek az egy, teljesen különálló teremtésnek a létezésére vonatkozik, melyből az emberek, látva a számtalan csillagot, csak a legkisebb részt sejthetik. A történet nem érinti a nagy Isteni Akarat összhatását!
Bár ez a számotokra ismert teremtés önmagában kerek egészet alkot, mégis saját jellegét tekintve megint csak kis részben járul hozzá a teremtés nagy harmóniájához; csak egyetlen láncszemet alkot bizonyos feladattal, amelyből azonban zavaróan érződik bármiféle megbetegedés, olyan mint az emberi szellem mostani kudarca, a világmindenség harmóniájában. Ezért most újból vissza kell állítani a rendet, még az ilyen beteg láncszem eltávolítása árán is, ha ez másként nem megy.
Próbáljatok belegondolni, de csak azt éritek el, hogy beleszédül a fejetek.
Jobb lesz, ha az ember most végre megtanul először önmagával foglalkozni, és mindazzal, amit az a teremtés tartalmaz, amelyben találtatik, amelyhez tartozik, és amelyiket fejlődése érdekében egyedül képes és köteles szolgálni. Ezáltal mint emberi szellem fokozatosan tökéletessé válik, és ezzel megszűnik az vágya is, hogy valami mássá legyen, mint amivé a legjobb esetben lehet ... használható emberi szellemmé!
Mint ilyennek aztán hasonló kérdés eszébe sem jut, mivel végül megismeri önmagát! És ebből lesz az alázat, ami ma annyira hiányzik neki!