100. „Hívás“

Menj ki az egész világba! Teremts szorosabb kapcsolatot az összes követőm és szavaim olvasói között. Sok helyen „Szabad társulások előadásaim gondolatainak művelésére” alakulnak, hogy közös tevékenységgel egyre mélyebbre hatoljanak az egész teremtés igazságaiba, és így helyesen megismerjék a Teremtő akaratát.

Bárha örömmel is fogadom ezeket az egyesületeket, de ugye nem vezethetem őket, nem is vehetek bennük részt; mert az ilyen igyekvés végső soron elkötelezi azt, aki köré a csoportosulás történik. Bármiféle kötelezettség, akár csak erkölcsi is a tagok hozzájárulásán keresztül. Valami ilyesmi nem jöhet szóba.

Amit mondanom kell, abban szabadnak kell maradnom!

Minden megnyilvánulásomban és döntésemben. Nem lehetek ugyanis elkötelezve, hogy figyelembe vegyem az egyének vagy egész csoportok kívánságait, amire sor kerülne, ha el lennék kötelezve. Vagy ha az üzleti előnyöket kellene szem előtt tartanom.. Számomra és írásaim számára ez a két dolog nem tehető a mérleg serpenyőjébe. De közben nem szeretnék következetlenségbe se esni, és lekésni azt, hogy lehetőséget biztosítsak mindenkinek.

Ezért kínálok, de nem akarom megnyerni őket!

És mindig megmaradok ennél a szabálynál: Aki az én szavaimban nem talál magának semmit, annak nem voltak szánva. Soha nem szabad ráerőltetni sem. Ezért szavaimmal mindig minden ember barátja leszek, de ellensége az ő hibáinak, mert őmiatta nem húzhatok át semmit. Mivel tehát nem kötődhetek az egyesületekhez, de jól ismerem ezek sok emberre tett kedvező hatását, szükséges magányomból létrehoztam a „Hívás” („Ruf”) folyóiratot, mint közvetítőt az összes olvasó és a társaságok között, melyek lehetőséget kaptak arra, hogy kölcsönösen megosszák egymással bejelentéseiket és kívánságaikat. Erre a célra itt mindig lesz biztosítva szabad hely.

A „Hívás“ ébresszen fel minél több lelket, hozza el minden komolyan keresőnek a megvilágosodást, és ezzel a békét és a haladást!

1927 nyarán

Abdrushin