45. Buddha.

Kérdés:

Buddha az Isten Követe?

Válasz:

Nem. Nem volt se követ, se teremtett, hanem csak kifejlődött. De ő képes volt hátat fordítani a hamis úton haladó emberiségnek, és nem lett az ész rabszolgája, mint a többiek. Ő ezzel szakított, és mehetett saját szelleme fejlesztésének normális, az emberiség számára megszabott útján. A földi ész ereje többé már nem állhatta útját a durvaanyagúsághoz kötődő erős korlátozottságával. Így fejlődésében eljuthatott egészen a szellemi birodalom küszöbére.

Ennek csak az lett a teljesen természetes következménye, hogy a többi ember korlátozottságában valami magasabbat, kívül állót látott benne. Az ő tudásának, ami további normális fejlődés eredményeként jött létre, persze óriási különbséget kellett mutatnia közte és embertársai között. -

Buddha tehát a földi ember normális útját járta. Az ő tanítását, ismereteinek átadását azonban nem lehet magasabbra értékelni, még csak melléje sem állítani az Isten követének, a Názáreti Jézusnak az Üzenetéhez; ez csak annak az abszolút tudatlanságnak, a felfogás általánosan uralkodó, szomorú korlátozottságának a jele, amiben most az egész emberiség szenved. Éppen Buddha volt az, aki ezzel annakidején erőszakkal szakított, hogy elkülönülésével a szellemi fejlődés normális útját válassza, amit a teremtés világosan mutatott neki. Az ő példáját a követők azonban szokásosan nem úgy értelmezték, ahogy ezt ő csinálta és ahogy akarta, hanem az ellenkezőjére fordították.

Nincs semmi értelme ezt tovább fejtegetni. Maga a tény, hogy az olyan emberek is, akiknek lehetőségük volt megismerni az Isten Fiának üzenetét, és mégis a buddhizmust választották, bizony elég szomorú, és világosan rámutat az ilyen emberi szellemek megértésre való képtelenségére, és bizonyítja, hogy nem értik az Isten üzenetét! És ezért nem képesek elfogadni az én magyarázataimat és figyelmeztetéseimet sem.

Természetes a feltételezés, hogy a magasztos bölcsesség a maga egyszerűségében meg akarja magát „találtatni“ Isten üzenetében, amire már maga az Isten Fia is világosan rámutatott a „Keressetek és találtok!“ szavakkal. Ebből következik, hogy az nem talál, aki nem képes komolyan keresni.

Buddha tanításának európai követői azonban már nem tudnak helyesen keresni Isten Követének szavaiban, mert az ő üzenete olyan magasságokból jön, ahonnan csak egészen különleges, valóban alázatos hozzáállással vehető. Az is megmagyarázható, hogy mosolyogva siklanak át azon, amit nem értenek. Szellemi lényegük korlátoltságáról tesz ismét bizonyságot, hogy csak abban kereshetnek és találhatnak, amit egy kifejlődött szellem hirdet, aki sokkal alacsonyabban áll, mint az Isten Követe!

Csak ami alacsonyabb, abban képesek értékekre lelni, mivel ez az ő korlátoltságukhoz közelebb áll. A magasabbhoz hiányzik számukra a megértés lehetősége. Ezért nem segít a velük való vitatkozás, vagy magyarázás, mivel ők ezt soha nem érthetnék meg.

Buddha tanításában alulról felfelé történő a mozgás, szűkebbre szabott határokkal. Az Isten Követének üzenetében azonban fentről lefelé történik a mozgás és határtalan! Ezért az emberi szellem számára szokatlan. Sokkal több erőfeszítést igényel, hogy képes legyen megérteni. Ezért Buddha tanítása nem is megy üzenet számba, ezek csak ismeretek. Úgy mint Mohamednél. Mindketten helyes úton jártak, mint akik a Fény útját készítik elő. Az ő szavaikat azonban a követők rosszul magyarázták, és úgy is adták tovább.

Ez természetes módon utal az érintett követők szellemi szintjére, és korlátozott felfogó képességére. Ehhez még hozzájárul egy bizonyos fokú fanatizmus, ami éppúgy biztos jele a korlátozott, csak részleges tudásnak. Éppen ez a fanatizmus szűkíti ismét még jobban a szellemi felfogás horizontját, gyakran minden mást elhomályosítva, és groteszk hatást kiváltva.

Aki mindezt nyugodt figyelemmel kíséri, és lehatol a gyökerekig, annak már magának is el kell jutnia ezekre a következtetésekre. Mint kiindulási pontot mindig vagy a szellemi korlátozottságot, és az ehhez kapcsolódó megértésre való képtelenséget, mondhatnánk a valódi keresésre való képtelenséget találja, vagy ellenkezőleg, a szellemi szabadságot, ami magában hordozza az érzékenységet és a felemelkedés fokozódó képességét, amit az ész uralmának emberi gonoszsága nem korlátoz.

Ebből a két alapkőből kiindulva aztán könnyen megvizsgálható és felismerhető, hogy a felépítésnek melyik a hamis illetve helyes módja. Közben természetesen az a legfontosabb dolog, hogy az ilyen ember képes is a helyes vizsgálódásra, teljesen tárgyilagosan, személytelenül és előítéletek nélkül.