78. Az inkák sorsa.

Kérdés:

Ismerem az inkák, „a Nap fiainak“ történetét. Jóindulatúak voltak, és mégis olyan szörnyű módon végezték a hírhedt Pizarro által. Olyan nehéz karma nehezedett erre a népre, amit, tekintettel tisztaságára és gyermekiességére, nem lehetett szimbolikusan megbűnhődni? Hogyan magyarázhatók a borzalmak, amiket át kellett élnie ennek az ártatlan életű népnek?

Válasz:

Nagyon egyszerűen! Azzal az ártatlansággal, amelyben az inkák éltek, megrekedtek volna! Jól érezték magukat, nem érezték szükségét, hogy saját akaratukból tovább fejlődjenek.

Úgy éltek, mint az ártatlan bárányok. A Földön azonban másfajta emberek is éltek, akiket az ész uralmának ártó befolyása vezérelt, és így a farkasokhoz hasonlítottak. Mint ismeretes, a bárányok nem élhetnek együtt a farkasokkal.

Azon kívül a kérdezőnek tisztáznia kell, hogy az összes nehézségnek nem lehet-e a már létező karma az oka; mert ugye egyszer a karmának is kellett hogy legyen kezdete.

Az én Üzenetem minden olvasója tudja, hogy még ma is, minden órában, a folyamatban lévő karma mellett a karmikus szálak nemcsak megoldódnak, hanem egyre újabbak kötődnek.

Így ezek a gonosz emberek, akik megtámadták az inkákat, új karmát kötöttek, míg ez az inkáknak a kemény átélés ellenére a hasznukra vált; mivel éberré lettek, hogy szellemileg és földileg tovább fejlődhessenek!

Ebből a történésből az emberiség ismét tanulhat, hogy az ember kötelessége mindig ébernek lenni. Úgy szellemileg mint földileg. A földi ember szellemileg bármilyen magasan állhat, egyre jobban élhet a Fényben, ha egyidejűleg nem éber földileg is, és megfeledkezik földi környezetéről, melyben persze földi emberként élnie kell, ha környezetével nem akar törődni, hanem csak szellemileg akar élni itt a Földön, akkor kárt szenved, és kárt is kell szenvednie, mert szabad teret enged a rosszakaratú embereknek. Ezzel lehetővé teszi, hogy embertársainak gyengeségei és hibái növekedjenek, még arra is lehetőséget ad, hogy ebben kiéljék magukat. És ez rossz!

Üzenetemben kifejezetten rámutattam arra, hogy a Földön a földinek és a szelleminek kéz a kézben kell járnia.

Ébernek lenni a legjobb védelem és a legélesebb harc!

Ez minden földi ember számára fontos!

Az éberséggel már előre el lehet hárítani sok rosszat, még mielőtt harcra kerülne a sor. Ez az a nemes harc, ami Isten akarata szerint szükséges. Így kell mindenkinek harcolni: folyamatosan, töretlen éberséggel!