85. Adás és elfogadás.
Kérdés:
Abdrushin az Üzenetében többek között a teremtés egyik nagy törvényéről beszél, mely szerint csak az adásban rejlik a valódi elfogadás. Hálás lennék, ha erről hallhatnék még pontosabb magyarázatot, ami gondolkodásmódomat helyes útra terelné.
Válasz:
Ez a törvény mindent áthat. Némi figyelem mellett ezt nem nehéz megismerni, és tanulni belőle.
Nemcsak a tudatos és szándékos emberi gondolkodásra és cselekvésre, vagy az egyes foglalkozásokon belüli működésre vonatkozik, hanem minden magától értetődőnek vett történésre, melyek bizonyos fokig automatikusan játszódnak le.
Figyeljük meg egyszer a lélegzést! Csak aki helyesen kilélegzik, az végezheti el és teszi is meg automatikusan az egészséges és tökéletes belégzést. A helyes kilégzés erre kimondottan ösztönzi és kényszeríti. Ez ad egészséget és erőt a testnek.
A kilégzéssel az ember ad! Ad valamit, ami a teremtésnek hasznos. Itt csak a széndioxidot említsük, ami a növények táplálkozásához szükséges. Az ebből következő visszahatásban, aki gondosan végzi a kilélegzést, az ismét kedvére mélyen belélegezhet. Így nagy erő áramlik hozzá, teljesen más, mint a felszínes légzéskor.
De fordítva ez nincs így. Az ember mélyen és kedvére belélegezhet anélkül, hogy automatikusan rákényszerülne az alapos kilégzésre; mert a legtöbb ember éppen a kilégzést végzi felszínesen.
Próbálnak ugyan élvezettel venni, de nem gondolnak arra, hogy valamit adniuk is kell.
A helyes adás, vagyis a tökéletes kilégzés elhanyagolása sok következménnyel jár; először is így az ember soha nem jut el az igazi belégzés élvezetéhez, másodszor pedig nem lesz kilélegezve és eltávolítva mindaz, ami a szervezetnek felesleges és káros, és ami ezt a testet megterheli, akadályozva ezzel az egészséges rezgéseket. Így idővel számos beteges dolog fejlődhet ki. A gondos megfigyelő ebben is felismeri a törvény diszkrét működését.
A durvább testi dolgoknál sincs ez másként. A táplálékot élvezettel csak emésztés útján lehet felvenni, vagyis átalakítással és továbbadással a föld és a növények táplálására. Ez feltétlenül ettől függ!
És ahogy ez a testi dolgokkal történik, úgy van ez a szellemi történésekkel is. Ha a szellem meríteni, vagyis kapni akar, akkor az elfogadottat átalakított állapotban tovább kell adnia. Ez a továbbadás előtti átalakítás illetve megformálás tovább erősíti és megacélozza a szellemet, mely így felerősítve képes egyre több és egyre értékesebb dolgot befogadni, mivel a továbbadással ehhez teret teremtett, akár szóval, írással, vagy egyéb tettel.
Majd csak a továbbadás hoz neki enyhülést, különben ez nyomasztaná, állandóan zavarná, és nyugtalanítaná, és végül akár teljesen megviselné. Csak adással, illetve továbbadással kaphat ismét.
Csak azért említem ezeket a könnyen megfigyelhető és érthető dolgokat, hogy ezzel rámutassak arra a nagyra, ami állandóan hat. A teremtésben minden történés alá van vetve ennek a törvénynek. Hatásában természetesen minden szinten megnyilvánul, mindig más formában, saját fajtájához mérten.
Ezt a törvényt máshogy is meg lehet közelíteni, egy másik oldalról megvilágítani, ha azt mondjuk: aki kap, annak tovább kell adnia, különben elakadás és zavarok keletkeznek, melyek károsak, és pusztítóvá válhatnak, mivel ezek az önműködően ható teremtéstörvény ellen valók. És nem létezik olyan teremtmény, amelyik ne kapna.