87. Lehetséges a földi feltámadás?
Kérdés:
A szigorúan vallásos egyháztagok gyakran mutatnak rá a bibliai történetre, amely szerint Jézus, az Isten Fia megjelenésekor a hitetlen Tamás bele tehette a kezét az Ő oldalán lévő sebbe, és ezt sebként érezte is. Ezzel akarják igazolni, hogy a feltámadásnak testileg kellett megtörténnie, vagyis Abdrushin magyarázataival ellenkezőleg.
Válasz:
Ez az egyházi hívők érvelésének szokásos kényelmes módja azzal bizonyítani valamit, hogy bizonyos bibliai helyekre támaszkodnak, melyeket csak ritka esetben értenek valóban helyesen, és amelyek ez idáig nem voltak mindig helyesen értelmezve.
Azonkívül a bibliai történetekre való rámutatás egyáltalán nem számít valódi indoklásnak. Ez bizonyára minden önálló gondolkodású ember számára minden további nélkül világos.
Jézus, amikor megjelent a tanítványoknak, mint kezdetben minden más elhunyt már finom-anyagú testet viselt, nem pedig durva-anyagút. Annak érdekében, hogy Tamás meggyőződhessen, hogy ez valóban Jézus volt, olyan kegyelemben részesült, hogy erre a pillanatra finom-anyagúlag láthatott és érezhetett, vagyis hogy saját finom-anyagú testét működtethette.
A még durva-anyagú burokban lévő emberi szellem esetében a finom-anyagú test a durva-anyagú testen keresztül lát és érez. Ez azt a benyomást kelti, mintha maga a durva-anyagú test működne. A durva-anyagú test közben nagyon gyakran külsőleg is látható módon végzi a megfelelő mozgásokat; úgyszólván együtt üzemel.
Ez ma is megeshet, teljesen más alkalmakkor. A finom-anyagú látás és érzés képességével bíró ember hozzányúl valamihez, és természetesnek veszi azt, amit mások nem láthatnak.
Ez Tamásnál sem volt másként. Finom-anyagú testével és ennek szerveivel látta és érezte a durva-anyagú testén keresztül Jézus már megfényesült, vagyis finomabb testét. Ezért látta és érezte az ő sebét is, anélkül, hogy ez masszív hús és vér test lett volna.
Ez teljesen természetes történés, melynek -világos segítők és erők által támogatva a meggyőződés céljából- hatással kellett lennie Tamásra, annál természetesebben, mert ezt maga Jézus akarta.
Éppen ez a történés szól nagyon világosan amellett, hogy ez nem lehetett Jézus földi -a tanítványok által annyira ismert- teste; egyébként minden kétség már előre ki lenne zárva.
Vagyis Jézusnak már külsejében máshogy kellett kinéznie a finom-anyagú testében, ami igaziságát kétségbe vonhatta, mivel különbözött a jól ismert földi testétől. Jézus ezért még külön bizonyítékot akart nyújtani, hogy eloszlassa a változás okozta kételyeket.
Vagyis az, amit ezek a fanatikusok szeretnének felhozni állításuk megindoklására, a valóságban az ellenkezőjét bizonyítja! Mindössze fel kell hagyni azzal a merevséggel, mely megszállottan ragaszkodik a megszokotthoz, illetve a megtanulthoz. Azután az erről való gondolkodás közben automatikusan eljön a mindent megvilágító fénysugár, úgyhogy később az ember nem fogja tudni megérteni, hogy erre miért nem jött rá már sokkal korábban.
És aki aztán erőt szán arra, hogy mindent nyugodtan átgondoljon, az rájön, hogy minden az új és nem a régi mellett szól, ami a téves, lusta vagy ügyesen számító gondolkodásból jött létre.
Hiszen a földi emberek tartósan eleget tapasztalnak ahhoz, hogy egy kis gondolkodás árán könnyen beleélhessék magukat a valóságba. Például, kinek nem volt még soha tudatos álma, amelyben részt vett a durva-anyagú test, és durva-anyagúan együttműködött? Dobálja magát vagy sír, zokog és sikoltozik, nyög és beszél, miközben az álom, maga a valódi átélés, a látás és az átérzés egyáltalán nem durva-anyagú, hanem még sokkal finomabb, mint az a finom-anyagúság, amelyik az Isten Fia megfényesült testénél jöhetett számításba, a hitetlen Tamással történt epizód során.
Az ember az álom átélése közben mégis teljesen meg van győződve arról, hogy az álom durva-anyagú. Csak amikor felébred, akkor jön rá, hogy ez másképp volt, annak ellenére, hogy még durva-anyagú bizonyítékokat is talál, mint a könnyek és hasonlók.
Még az úgynevezett „átváltozás“ (megfényesülés) sem valami meglévőnek a változása, mint például a földi durva-anyagú testé, hanem ennek a félretevése, ami lehetővé teszi a finomabb test kilépését, amit maga az emberi szellem sugározhat át erősebben.
Az átváltoztatás ugyanis nem a földi testre vonatkozik, hanem magára az emberre, aki egy szellem. Miután félretette a földi testet és a többi, rajta csüngő zavaros salakot, kezdi egyre fényesebben átsugározni a burkait.
Egy új korszak kezdődik, amelyik megszünteti az összes kétséget, és egy tisztább, élénkebb köntösben újra feltámasztja az Istenről való tudást. Ez a tudás nem csökkenti az Isten Fiának akkori áldozatát, hanem még ragyogóbb Fénybe állítja, mert az emberi szellem tudóvá válik, és már nem csak a homályos hithez fog kötődni, melynek önmagában nincs semmi éltető ereje.