21. Lator a kereszten.

Kérdés:

Az nem volt önkényes aktus, amikor Krisztus a kereszten azt mondta az egyik latornak, hogy: „Még ma velem leszel a Paradicsomban!“ Hiszen a lator bűnöző volt, és először meg kellett szenvednie a karmáját, hogy bemehessen a Paradicsomba.

Válasz:

Ebben a történésben nincs önkényes aktus, se ellentmondás. Az ön által említett lator a kereszten saját szavaival egész világosan azt mondta, hogy bűnösnek érzi magát, és rászolgált a büntetésre, míg Krisztusnak ártatlanul kell szenvednie. Vagyis felébredt benne bűnének és a megérdemelt büntetésnek a teljes ismerete. Ez a felismerés azzal a bizalomteljes kéréssel együtt, hogy Krisztus gondoljon rá, mikor fényes királyságában lesz, és az egyidejűleg elszenvedett legnehezebb földi büntetés a visszahatásban minden vétek azonnali megbűnhődését okozta. Az egész karma, ami őt még fenyegette, ezzel azonnal megoldódhatott. Aztán persze a bűntől ily módon megszabadult, és már semmivel sem terhelt embernek a földi halál után azonnal be kellett mennie a szellemi Paradicsomba. Éppen ennek a törvényszerű hatásnak kellett előidéznie a szellemibe való azonnali felemelkedést, mihelyt megvált a földi testtől. Amit Krisztus ígért, az teljesen az Isteni törvények, vagyis Isten akaratának betartásával történt.

Másként volt ez a másik latorral, aki Krisztust szenvedésében megcsúfolta, és gúnyos szavakkal illette. Itt a törvényeket teljesítve azonnal új karma indult, aminek a legkeményebb visszahatásokban kellett megmutatkoznia a finomanyagú világban, ahogy később a további földi életekben látható módon meg is mutatkozott, és még meg is fog, míg csak el nem jut saját bűnének felismeréséig, és a megbocsátást kérő őszinte imádságig.