88. Válasz a támadásokra II.
Kérdés:
Mint Abdrushin összes előadásának komoly olvasója fel vagyok háborodva a „Vomp és a Grál település“ című cikken. Ebben azonnal felismerhető a szándékos megtévesztés mesterműve, mivel ellentétben áll Abdrushin valódi Igéjével. Ez egy konkrét -a cikkben elhallgatott- célra szolgál.
Abdrushin itt is hallgatni akar? És nem lenne helyénvaló részletesebb magyarázatot adni a Mária-kultuszról, mivel ez a nem katolikus keresztényeket is bizonyára érdekli.
Válasz:
Miért ne hallgatnák továbbra is, és miért válaszolnák a támadásokra, melyek belátható időn belül az automatikusan dolgozó Isteni teremtéstörvények hatására úgyis magyarázatot nyernek? Ennek majd az lesz a következménye, hogy az ilyen támadások nemcsak hogy visszaütnek a szerzőjükre, hanem minden másnál inkább hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a kívánt eredmény ellenkezőjét érjék el.
Mivel azonban az ön kérdéseit közvetlenül az ilyen támadások kényszerítették ki, szeretnék legalább néhány irányelvet adni, melyek mindenkit önálló gondolkodásra serkenthetnek, és amelyek megfelelnek a valóságnak.
A ön által említett cikk -az ön nézetével ellentétben- egyáltalán nem a megtévesztés mesterműve, hanem írásmódjával erősen emlékeztet a középkori egyház eljárási módozataira, melyek ma már jogos felháborodással általánosan el vannak utasítva.
A cikk tartalma és típusa csak egy dolgot mutat világosan: a könnyen érthető aggodalmat, hogy ne mondjak egyenesen félelmet, hogy néhány mélyebb gondolkodású ember –a vallási körökből is- csatlakozhatna az előadásaimban nyújtott teremtést ismertető helyes magyarázatokhoz, mert ezek nem maradnának adósai érthető és meggyőző válasszal minden eddig megoldatlan emberi kérdésre, és nem utalnának semmit a misztikára.
És ezen előadásaim minden szavát átragyogja a legtisztább, tudatos, Isten tökéletességét kiemelő istentisztelet. Az Isteni tökéletesség egyáltalán minden előadásom alapja és kiindulópontja, miközben más meglévő tanok ezt gyakran figyelmen kívül hagyták, mert a tökély nem teszi lehetővé a teremtéstörvények működésén kívül eső önkényes cselekedeteket, mivel ezek a törvények az Isteni tökélyből, a Teremtő tökéletességéből jöttek létre.
Ez azonban növeli az Isten tiszteletét, és a tudás által ezt még elmélyíti. Ez egyáltalán nem csökkenti názáreti Mária, a földi anya szent szerepét, aki földi testet adhatott Jézusnak, az Isten Fiának!
És ha a tökéletes Isteni teremtéstörvényeket elismerve és hangsúlyozva arra a következtetésre jutok, hogy minden földi születésnél törvényszerűen szükséges a földi fogantatás is, akkor ebben nincs semmi tisztátalan; egyébként minden földi anyaságra mint tisztátalanra kellene tekinteni! Vagy talán kényszeríteni merészelné a földi emberiség az Istent, hogy az ő önműködő természettörvényeit alárendelje az emberi -annyira sokféle és annyira változékony- társadalmi törvényeknek?
A szeplőtelen fogantatás a legtisztább szeretetben való fogantatás, ellentétben a bűnös szenvedélyben való fogantatással!
És magától értetődik, hogy Jézus soha nem lehetett bűnös szenvedély gyermeke. Én lennék az első, aki minden erővel harcolna egy ilyen gondolat ellen. Ahhoz már nagy becstelenség kell, így értelmezni az én tisztára tárgyilagos gondolataimat.
Az ön második kérdésénél, a Mária-kultusz mibenlétét illetően, szeretnék Jézus, az Isten Fia nyomdokaiba lépni, és ezt szintén egy kérdéssel megvilágítani:
Jézus mindenre tanította a népet, miként gondolkodjanak és cselekedjenek, még arra is, hogy hogyan beszéljenek és imádkozzanak, hogy azt tegyék, ami helyes, és Istennek tetsző, de mondott valamikor csak egy szóval is valami ilyesmit? És a keresztények mégiscsak Krisztushoz akarják tartani magukat.
Azt hiszem, hogy ezt nem szükséges tovább fejtegetni. Nagyon távol áll tőlem, hogy mások meggyőződését vagy nézeteit firtassam. Nagyra értékelek mindennemű Isten tiszteletet, ha őszinte érzés vezeti. Éppúgy még soha nem próbáltam ráerőszakolni valakire ismereteimet, hanem mindenkitől már előre megkövetelem a komoly vizsgálódást, mert az Istenadta saját emberi felelősség szintén feltételezi a szabad döntés lehetőségét; mert az Isten igazságossága is tökéletes. Nem tenné felelőssé az embert valamiért, amiről nem dönthetett szabadon. Természetesen ilyen irányban nincs kivétel, még a hit dolgaiban sem.
És ha ebben az esetben a Biblia szavaival szeretnék élni, amire sokan hivatkoznak, úgy Máté evangéliumának 6. fejezetében Jézus azt mondja:
„És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ti azért így imádkozzatok.“
Aztán a Miatyánkot adta nekik, ahogy még ma is tanítják, és ahogy az emberek imádkozzák. De semmi mást!
Ha most még rámutatok az első parancsolatra, amit Jézus nem egyszer külön hangsúlyozott, ahol egyértelműen ez áll: „Én vagyok az Úr, a te Istened, ne legyenek néked idegen isteneid én előttem“, akkor ez ugye Istent magasztaló tiszteletet jelent. Minden mást aztán emberi kitaláció. És a keresztények mégiscsak Krisztust akarják követni.
Én azonban már évekkel ezelőtt a feltett kérdésre egyértelműen azt mondtam, hogy nincs abban semmi rossz, és hogy helyes megköszönni a szellemi segítőknek a sok segítséget.
Ez mára legyen elég. Akinek nincsenek tisztátalan gondolatai, az soha nem találhat valami tisztátalant abban, amit mondtam. Csak tárgyilagos, a teremtéstörvényeknek megfelelő indoklásokat talál, melyek az Isten tökéletességére támaszkodnak, ahogy ezt már a legtöbb esetben meggyőzően tanítja a világtörténelem is.
A világtörténelem! Igen, sok másra is megtanít minket, többek között arra is, hogy mindig éppen a papok voltak azok -tekintet nélkül, hogy milyen Isten-fogalmat és tanítást hirdettek-, akik a legrosszabb módon léptek fel az Igazság minden hordozójával szemben, és mindenkivel, aki az Isten valódi fogalmát kereste. Mert ezektől veszélyeztetve érezték nyugalmukat és befolyásukat.
Hiszen a papok voltak azok, akik üldözték Keresztelő Jánost, a hírnököt, és később a tanítványokat is, és a főpappal az élen istenkáromlással vádolták meg Jézust, az Isten Fiát, és a keresztre juttatták.
És ismét a világtörténelem lesz az, ami kérlelhetetlen közérthetőséggel még évezredek múltán is ábrázolni fogja korunk valóságát, és beszélni fog a harcokról, melyek egyforma módon játszódnak le ma is, egészen addig, míg a szent Fény Igazsága át nem ragyogja a sötétség legrejtettebb zugait is.