20. A Konnersreuth-i rejtély.
Kérdés:
Ismeri Abdrushin a konnersreuthi stigmatizációt? Nem akar erről valamit mondani az olvasóknak? Annyi gúnyolódás van e körül.
Válasz:
Erről már annyi kérdést kaptam, hogy már foglalkoznom kell vele.
Akik erről gúnyosan vagy felületesen -mint hisztériáról- beszélnek, és úgy vélik, hogy mennyire progresszívek, és hajlandóak jó tanácsot is adni, hogy a lányt hideg vízbe ültethetnék, vagy mehetne munkatáborba, esetleg a bolondokházába. Ezzel határtalan butaságot tesznek közszemlére, úgyhogy valóban kár lenne minden másodpercért, amit az ilyenekre vesztegetnénk. Ezeknek nem szól a válaszom! Nem lenne istentelen kívánalom lehetővé tenni csak egy hétre, hogy el kelljen viselniük ezeket a dolgokat. Végül is ez lenne a legjobb eszköz, ami gondolkodásra késztetné őket, főleg hogy könnyelmű „gondolkodásukban és a tudományosságukban“ legyenek kicsit visszafogottabbak, és ne legyen náluk mindig kéznél az a kő, amit gúnyosan az olyan emberekre vetnének, mint ez a Neumann Teréz.
Akkor aztán nagyon gyorsan kegyelemért könyörögnének. Ez mindig így van.
Bizonyára vannak könnyebb esetek, amikor a hívő fanatizmusa autoszuggesztió segítségével képes itt-ott sebeket és stigmákat kiváltani. Ám ez az eset nem tartozik az ilyenek közé! Ez a folyamat nem hisztéria! Hagyjátok csak beszélni az ilyen üres fecsegőket, de ne figyeljetek rájuk. Már ma is kár minden búzaszemért, amit még elfogyasztanak a Földön; mert ezek üres pelyvák, akik az utolsó számadásnál semmibe se lesznek véve és szétszóratnak. Ezek szószátyár kártevők, akik mindig útban állnak. Zavaros vizekben halásznak, mikor ezt megelőzően ők maguk tették zavarossá a legtisztább a vizet, örömmel szórva szét a nyugtalanságot és a kétségeket. Többé ne is beszéljünk róluk, mert az ő idejük már lerövidült. –
Akkor most lássuk a sokat vitatott Konnerstreuth-i rejtély tényállását! Az oly szörnyű módon stigmatizált Neumann Teréz szenvedését, akinek időről időre nemcsak a megkínzott és meggyilkolt Isten Fiának sebeit -úgymint a szegek nyomait és a lándzsa ejtette sebet, meg a töviskorona okozta sok sebet a fejen- kénytelen magán viselni, hanem aki gyakran még Krisztus minden testi szenvedését is megtapasztalja, míg a fáradtságtól kimerülten halálos görcsökben ájultan esik a véráztatta ágyba.
Emberek ezrei zarándokolnak erre a helyre. Minden nemzetből és minden országból özönlenek oda. Gyakran állják körül tömött sorokban ezt a kis házat, ahol a lánynak meg kell vívnia a harcát. Közben szellemében a keresztre feszítésre vonatkozó beszédeket hall, méghozzá az akkori nyelven, a nyelvészek nagy csodálkozására.
A várakozó emberek áhítattal hallgatják ezeket a híreket. Néha futólag meg is pillanthatják a erősen szenvedő lányt, amint saját vérében fekszik. Elgondolkodva csóválják a fejüket, és némán csodálják az Isteni ajándékot, ahogy ezt sokan nevezik.
A tudomány és az egyház is rejtély előtt állnak, ahogy ezt nyíltan beismerik, mert a vitathatatlan tények -melyek ezúttal durva anyagúak, ami számukra egyébként is hitelesebb- rákényszerítik őket. Ez minden felfordulás ellenére is nagy önuralmat feltételez.
Azt írták, hogy a látszólagos rejtély helyesen megoldása hálára fog kötelezni mindenkit, tehát az egyházat is.
Ezek a szavak minden bizonnyal nagyon őszinték és jóakaratúak, a helyességre való törekvés legjobb szándékával íródtak. Azonban az is kétségtelen, hogy ezzel olyasmi lett megígérve és garantálva, amit az emberek nemigen tudnak majd betartani.
Azt, hogy erre a hálára nem lesznek képesek, megint csak minden szellemi legádázabb ellenségének, korlátlan önjelölt uralkodójuknak, a földhöz kötött észnek köszönhetik!
De szükséges, hogy az ész uralmát a hallgató helyesen értelmezze. Ez alatt nem valami állami rendszert, vagy valami hasonló képzelek, hanem csak az egyén önkéntes alárendeltségét a saját eszével szemben, ami a földi viszonyokban minden egészségtelent okozott, és sajnos egy ideig még okozni is fog.
Valamennyi egyénnel együtt természetesen az egyház is a szellem ellen elkövetett örökletes bűn következményeinek szörnyű nyomása alatt áll. Az ember ezt kezdettől fogva vitte magával az egyházba anélkül, hogy tudott volna róla, anélkül, hogy sejtette vagy akarta volna. Ezzel teljesen észrevétlenül megmérgeződött minden akarás, és így ott is az emberi ész a diadalmas társuralkodó. Ez nem is lehet másképp, míg ez az Isteni elrendelés ellen való bűn nem lesz az emberiségen belül gyökerestől kiirtva.
Ez falat is képez, ami megakadályozza e stigmatizált rejtélyének megoldását. Így az egyház és a tudomány csak nagyon nehezen képes elfogadni és köszönetet mondani az igazi megoldásért, mert a valódi tudás és a színtiszta igazság kérlelhetetlenül megkövetelik a korlátolt ész határait meghaladó megértést! Mint általában minden szellemi történés. Mivel az egyház és a tudomány nem képes ezt a rejtélyt helyesen megmagyarázni, ez azt bizonyítja, hogy minden jóakarat ellenére mindkét rész még mennyire korlátozott. Hiszen az egyik tény elválaszthatatlan következménye a másiknak.
Az nem bizonyít semmit, ha azt állítják, hogy ezt még mindig megtehetik, és az eddigi tehetetlenség okaként felhoznak minden lehetséges ürügyet. Volt rá elég idejük! De hagyták eredménytelenül eltelni, és ez egyértelműen ellentmondó bizonyíték. A szenvedés ilyen súlyos eseteiben minden órát ki kell használni, ha van komoly akarás és... képesség! Itt már nincs idő véleménycserékre és beszélgetésekre, hanem emberi kötelesség cselekedni. És ahol nem ez történik, ott nyilvánvaló a tehetetlenség. Ez aligha vitás.
A valódi megoldás felismerésének képtelensége természetesen már előre kizár minden megértést.
Ezért már csak egyetlen út marad; hogy a tények megerősítik magyarázataimat!
Ezért szeretnék itt rámutatni az igazság útjára, ami a megoldáshoz, s ezzel a megszabaduláshoz vezet. Feltéve azonban, hogy aztán az emberek ezen az úton menni is fognak, és hogy talán a meglepetéstől való félelmükben nem utasítják el csendben, és nem tesznek ellene semmit. De ezen út használata azzal a következménnyel is járna, hogy elhozná az igazság bizonyítékát.
Ennek az útnak a követése semmiképp nem okozhat kárt. Ezért ezt a követelményt nem lehet helytelennek tekinteni. Főleg azért, mert ezzel sok vita is véget érne.
A tudomány már a történtek alapján tudatosítja, hogy amikor testi kezeléssel vagy enyhítéssel próbálkozott, hamis úton járt. A nyugtató kenőcsök nem a várt megkönnyebbülést hozták, hanem ellenkezőleg, fájdalmas gyulladásokat váltottak ki, melyek viszont a hírek szerint azonnal eltűntek, ha a kötést levették. Ez azt jelenti, hogy mihelyt megszűntek az orvosi kísérletek a sebek ismét kitisztultak. És ez így van akarva, ahogy azt már korábban mondtam.
Szeretném kifejezetten hangsúlyozni, hogy a szükséges magyarázatokban nincs semmiféle ellenségeskedés! Tisztelek minden őszinte erőfeszítést, amit ebben az esetben mind a tudomány, mind az egyház mindig is nyilvánított, mint a legjobb segíteni akarást. A mai napig nincs mit ellenvetni azon kívül, hogy az emberek nem akarnak az újonnan megmutatott úton menni, és vonakodnak a bizonyítékoktól.
Ebben az esetben az egész emberiség ismét téves úton jár, mivel mindent a rossz oldaláról ítél meg.
Természetesen a hallgatónak és az olvasónak gondolkodnia kell! Igyekeznie kell, hogy a történésekben valóban olvasson, és nyugodtan megfigyelje őket.
Legalább egyszer figyeljétek meg, hogy közben miként viselkednek az emberek! Keresnek minden lehetségest, sőt lehetetlent is. De egy valamit elég feltűnően nem vesznek figyelembe, és teljesen félretesznek, mint egy olyan mesét, amit nem lehet komolyan a valós történések közé sorolni. Ez az egy valami: Isten vastörvényei -az Ő teremtő akarata-, amit rendíthetetlensége ellenére egyáltalán nem vesznek figyelembe, és az összes vizsgálat során nem veszik alapul!
Ez a tény oly rettenetes egyértelműséggel beszél az ember belső állapotáról, az egyházat is beleértve, hogy egyedül ez is elég lenne az általam gyakran fejtegetett bűnbeesés, és ennek következményei magyarázataként. Egy mélyen gondolkodó embernek ezt az ismeretet aligha lehetne nyomatékosabban átadni.
Akárcsak ebben az esetben, ez így van minden másnál is, minden gondolkodásnál, minden vizsgálódásnál és minden cselekvésnél! A tekintet tűnődve csak a földire mered, megreked a legalsó síkon, és már nem képes szabadon a magasba emelkedni, és nem is akar!
Azt, ami egyedül számít helyes megoldásnak, ami a nem földhözragadt ember viselkedésében nyilvánvaló lenne, nevezetesen, hogy mindenben először a Teremtő nagy akaratát keresné, és csak e szerint alakítaná ki következtetéseit, azt a mai ember és az egyház képviselői is a fantázia birodalmába száműzik! Ezzel szemben egész nyilvánosan alárendelik magukat a tudománynak, vagyis a földi észnek, a földhöz való kötődődésnek, és így még inkább az Antikrisztus vazallusaivá lesznek, akitől tartaniuk kellene, ám akit soha nem ismertek.
A tiszta Isteni Igazság mindenek előtt való! Aki rejtőzködik, az már nem érdemli meg. ---
Ez most már nem csak néhány emberi lélekre érvényes, hanem többre! Milyen élesen világítja meg ez a Konnersreuth-i eseményekről szóló vita az emberi belső mély hanyatlását! Milyen világosan rámutat az Istentől és az Ő akaratától való tényleges elfordulásra. Azért, mert nem törődik vele.
Ez azokra is érvényes, akik hívőknek képzelik magukat. A tévelygő emberek nem látják a bennük már régen tátongó szakadék borzalmát. Nyugodtan tovább tántorognak a szakadék szélén, ideiglenesen fenntartva hamis nézeteiket. Boldogok, akik tanulnak ebből az esetből, akik fölényes gúnnyal nem utasítják el hisztériaként a saját megnyugtatásukra, vagy azért, hogy ezzel leplezzék saját értetlenségüket. Sokan azonban valódi meggyőződésből teszik, mivel már nem képesek kiérezni értetlenségüket, és azt hiszik, hogy valóban tudók, mint ahogy az agybajos kinevet mindenkit, aki nem követi őt az öncsalásban. -
A szenvedő Neumann Terézt gyakran mondják szentnek és kegyelemben részesültnek, akinél az emberek imádkoznak, és akinek közbenjárásáért oly sokan halkan könyörögnek.
És senki sem sejti, hogy aki ennyi „kegyelemben részesült", az szorul rá leginkább a közbenjárására. Senki nem gondol arra, hogy ezt a legnyomorultabbat éppen embertársai tartják vissza a kínálkozó megszabadulástól! Ez a bűn feltétlenül visszaüt ezekre az emberekre, akik az ő buzgó vallásosságát rossz irányba fordítják. Mivel ezáltal ez a stigmatizált belsőleg emelkedettnek érzi magát, mint akit az Isten megtisztelt. A környezet nézetének hatása alatt nagyon távol marad attól, hogy komolyan és mélyen elgondolkodjon, és gondolatait meg érzéseit egyszer más felé irányítsa. Közben rájönne, hogy nem tekinthető megtiszteltnek, hanem ellenkezőleg, megjelöltnek!
A szükséges alázat, ami a megváltáshoz vezethetne, őbenne erőszakkal hamis irányba van tolva.
Neumann Teréz így jóindulatú embertársai hamis véleményének áldozatává lesz, ha még időben nem jut el a felismeréshez. Elszalasztja a nehéz karmától való megszabadulás lehetőségét, bár ez most újra működik, mert nem juthat el a felismerésig, ha ez továbbra is így fog menni, mint eddig.
Elvakulva állnak ezek a szellemi vakok és süketek a ház előtt, amelyre úgy tekintenek, mint egy szent helyre, miközben ott a valóságban együtt tapasztalhatják meg Isten szigorú akaratának hatását a maga rendíthetetlenségében, mint az egyik legélesebb figyelmeztetést!
A Konnersreuth-i stigmatizáltban egy emberi lélek harcol a megváltásért, aki mostani földi hüvelyében még egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy mi történik a valóságban. -
Ez a lélek egykor káromolta Isten Fiát a kereszten! Az sem először történik, hogy azóta itt a Földön tartózkodik, és így meg van jelölve.
Csak ha ezt végre tudatosítani fogja, és alázattal bocsánatért fog esedezni, akkor nyerheti el a megváltást. Aztán ezt majd szellemileg is látni fogja, s közben felismeri azt, kinek közbenjárása megválthatja őt az ő egykori nehéz bűnétől! A számára bizalmasan ismert „Fény“ közben segítségére lesz. De saját felismerés nélkül semmire sem jut.
Ez az ő megváltásának egyedüli útja! Aki ezt az utat meg akarja neki mutatni és egyengeti is, az az ő legigazabb barátja és segítője. Aki azonban ezt késlelteti vagy gátolja, az az ő legádázabb ellensége.
Neumann Teréz önmaga fog látni mindent, amire szüksége van a megváltáshoz, mihelyt elindul a helyes úton, és aztán testileg is meggyógyulhat, emberi segítség nélkül. - -
Azok a szavak, amiket már hallott a „Fénytől“ -amit közben lát- ezzel valóra is válhatnak, mert az ő szenvedése csak azután lehet valóban sok lélek segítségére. Úgyhogy aztán a megfelelő időben még sok lélek eljuthat az Isteni akaratban végbemenő szigorú történések megismeréséhez, és rájön, hogy ez másképp van, mint ahogy ezt eddig kényelmes nyugalmában képzelte. Képes lesz magába mélyedni, és így megkezdi az emelkedést. Jó szándékú vezetője, a „Fény“ szavával sem volt ez másként kifejezve.
A „Te még szenvedhetsz“ szavakban is sokszoros áldás lett beígérve: A szenvedő számára ez még egy új lehetőséget jelent, hogy a szenvedésben vezekelve talán mégis eljut a felismeréshez, és ezzel a megváltáshoz.
„Ennek örül a Megváltó“ ez szintén egészen helyes, mert örömét leli minden bűnösben, akit még meg lehet menteni az örök kárhozattól.
Miért értelmezik ezeket a szavakat az egész világon ismét hamisan, öndicsőítésként?
A ész gondatlan rabszolgái ezen valószínűleg a maguk szokásos üres módján majd gúnyolódni akarnak anélkül, hogy a legkisebb ellenbizonyítékkal vagy logikus magyarázattal szolgálhatnának. Különösen akkor, ha a reinkarnációról van szó, amiről Németország legnagyobb szellemei, többek között például Goethe, mindig meggyőződéssel beszéltek. Ám én a látható eredmény segítségével akarok bizonyítékot adni, ami biztosan megmutatkozik, ha az itt bemutatott út lesz használva.
A gúnyolódók saját karmájuk érdekében inkább hallgassanak, mert nem is sejtik, hogy ezzel mit vonnak mindig újra magukra, és a végén várhatják a kiutat jelentő bizonyítékot, ha ... ezt az utat valóban használni fogják. Énnekem nincs közben semmi tennivalóm. Minden komoly és jó szándékú ember megpróbálkozhat, hogy rábeszéléssel ennek a szenvedőnek és hívőnek a gondolkodását erre az útra térítse.
Ha ezek a események Konnersreuthban egy időre ismét maguktól megszűnnek, akkor ez még nem jelent semmi megoldást, semmi gyógyulást, annál kevésbé megváltást, mert nagyon valószínű, hogy a rövid erőre kapást majd egy új rejtély fogja követni, még erősebb, mint a korábbi, bár ha ez csak hónapok vagy évek múlva fog történni!
És ez új fejtörést okoz. De ha aztán Neumann Teréz sorsa valamilyen ürüggyel rejtve lesz a nyilvánosság előtt, akkor ezzel az emberek újra egész jó szándékkal végzetes hibát követnek el, mellyel magukra veszik a nem kevesebb következménnyel járó felelősséget.
Előadásaimban már többször rámutattam, hogy most eljött az idő, amikor az akkori események köre bezárul. Azt is említettem, hogy most végső elszámolásra ismét a Földön van minden lélek, aki nem fogadta el az Isteni üzenetet, mégpedig abban az időben, amikor e szörnyű bűncselekmény visszahatása kezd teljes erővel működni.
Aki akkor az Isten Fiát az Igazság hordozójának szent küldetésében káromolta, aki őt személyesen támadta, és aki őt saját elhatározásból, vagyis szabad akaratból kigúnyolta, az elöljárók vagy az uralmon lévők kényszerítése nélkül, az a visszahatásban szintén bűnének terhe szerint lesz sújtva. Közben néhányuknak viselniük kell az Ő szenvedésének jeleit, meg lesznek bélyegezve, amíg csak ettől képesek lesznek megszabadulni. Ha nem jutnak el a felismerésig, akkor az örök kárhozat, vagyis a fejlődéssel megszerzett szellemi személyiség megsemmisülése következik.
Minden stigmatizált, aki személyesen vétkezett az Isten Fiával szemben, csak meg volt jelölve! Kivéve néhány olyan esetet, amikor ezt vallásos túlbuzgóságból eredő önszuggesztió okozta. Azon az egyházi szolgáltatások sem változtathattak semmit, még ha közben az ily módon érintett a legmélyebb istenhitben is élt. A végső megváltás lehetősége azonban mindig abban rejlett, ha alázattal könyörögtek volna bocsánatért, és nem érezték volna magukat éppenséggel szentnek.
A nehéz karma végkifejletet követel! Ez történhet stigmatizáció által, ha ugyanakkor az érintett ebben felismeri a megoldást! -
Az emberiségnek nemsokára önszántából vagy kényszerből meg kell tanulnia, hogy higgyen a vastörvényekben, Isten Akaratának minden megnyilvánulásában, még ha ezt eddig rejtett vágyaiban másképp képzelte illetve magyarázta. Isten Szeretete egyedül a törvényekben rejlik, melyek a világ kezdetétől a mai napig változatlanul működnek, és működni fognak a napok végezetéig! Krisztus is mindig egész egyértelműen rámutatott, hogy Üzenetével nem megszüntetni és változtatni jött a törvényt, hanem csak betölteni! Vagyis változatlanul betartani!
Az emberek még sok komoly figyelmeztető jelet fognak látni, és sok olyat kell majd hallaniuk és átélniük az örök Igazság hamisítatlan fényében, amit eddig tévesen értelmeztek.
Mindezek ellenére azonban a lelkük nem hall. Ijedten csukják be szemüket -tele néma daccal- az előtt, amit nem akarnak látni. Ez a rejtőzködés azonban nem fosztja meg őket semmi felelősségtől!