98. Az emberi értelem és az Isten akarata.
Kérdés:
„Az emberi értelem és az Isten akarata a visszahatás törvényében” című előadás olyan benyomást keltett bennem, mintha szívből íródott volna. Szimpátiát ébresztett bennem. Nem szerénytelenség megkérdezni, hogy részben nem magának a szerzőnek az átélését tartalmazza?
Válasz:
Ez a kérdés nem szerénytelen, és nincs semmi okom, hogy habozzak a válasszal. Igen, én magam vagyok az! És tekintettel a valódi igazságosságra illetve igazságtalanságra, valamint az örök erkölcsre, jogos büszkeséggel nézek át mindazokon, akik fájdalmat okoztak nekem, és még inkább azokon, akik ezzel még ma is újra próbálkoznak. „Az emberi értelem és az Isten akarata a visszahatás törvényében” című előadásom nem csak egy kitaláció vagy összeállítás, hanem valóban saját átélésemet tartalmazza. Még sok mást is hozzátehetnék, hogy illusztráljam az értetlenség és az alacsony gondolkodásmód által nekem újra és újra okozott szenvedéseket, de az sokakkal és sok mindennel szemben olyan jogos felháborodást váltana ki, hogy erről inkább lemondok. De a túlvilágon minden ember, és sokan részben már itt is, minden esetre feltartóztathatatlanul várhatják azt, amit elvetettek!
Nézzetek körül nyitott szemmel! Láttok majd magatok előtt mindenféle ellenszenves, a nagyságot megjátszó, és hamis aranyozás alá rejtő söpredéket. A sima viselkedés és az ügyes szavak mögött próbáljátok meglátni a valódi lényeget. Az edzett tekintet előtt a látszólag szép fehér, tiszta arcbőr hamar megragyásodik, és aki annyira szereti magát tisztának mutatni, az sok közül aztán a legtisztátalanabbnak és a legértéktelenebbnek fog mutatkozni.
Vannak emberek, akik nagy gonddal azon fáradoznak, hogy kifelé feltűnően mindig a teljes tisztesség, becsületesség és korrektség köpenyét mutassák. Aztán hirtelen valamilyen oknál fogva az jut eszükbe, hogy valakivel szemben, akiről féltékenységből vagy irigységből azt hiszik, hogy valamilyen módon meg kell őt károsítaniuk, jogos felháborodást mutassanak. Naiv önámítással bebeszélik maguknak, hogy az nem valami rosszindulatú, gyalázatos, nehéz karmával járó károsítása a másik személynek, hanem még hazug módon verik a mellüket, hogy tulajdonképpen csak e célból hirtelen feltámadt emberszeretetről van szó, ami különben sosem létezett, és az ilyen személyesen utáltat teljesen ártalmatlanná teszik. De közben megfeledkeznek a fáradsággal fenntartott köpenyükről, és vidáman turkálnak a legutálatosabb szennyben és sárban viselkedésmódjukkal megmutatva, hogy számukra ez nagyon ismerős és kellemes, mivel erre a legbelső szükség még rá is kényszeríti őket.
Ezzel mindenkinek nyíltan felfedik saját valódi belsőjüket, miközben elvakultságukban igyekeznek bebeszélni maguknak, hogy ők, akik oly szívesen, sőt lelkesen kiszolgálják a sötétséget, csak a jót szolgálják, és csak a megtévesztő szennyet akarják feltárni. Az ilyen boldogtalanok minden tisztán látó számára könnyen felismerhetők, mint akik elítéltettek és rémesen bepiszkolódtak, csak saját maguknak nem azok!
És ez az elvakultság a legnagyobb átokként nehezedik az emberiségre! Hatásában szörnyű borzalmat jelent a túlvilágnak. Az „átokkal sújtott” megjelölés teljesen helyes. De még a töredékét sem fejezi ki annak a szörnyűségnek, amit magában rejt.
Már Krisztus szavaiban milyen komoly követelmény rejlett, amikor azt mondta: "Ne törődj a szálkával a te testvéred szemében, hanem lásd meg a gerendát a saját szemedben!"
Ti akik kerestek, vizsgáljátok komolyan embertársaitok viselkedését a szándékaikkal együtt. Ha majd így tekintetek rájuk, akkor sokuknál a képmutató maszk mögött hamar meglelitek a valódi csalóka arcot is, ami undort és mély szomorúságot kelt bennetek, mert ti számos ilyenhez a legtisztább érzéssel és valódi emberséggel közelítettetek. Adja Isten, hogy minél hamarabb eljöjjön az igazi megtisztítás ideje, amit a farizeusok képmutatása nem képes elviselni, és ami most a legsötétebb hatalmak legjobb horgonyzóhelyéül szolgál. Itt külön utalok a már néhány évvel ezelőtt megjelent „Harc” című előadásra.
Jót fog tenni, ha a komoly kereső belső érlelődés céljából, s egyúttal az én előadásaim felhasználhatóságának vizsgálata érdekében kiragad néha valamit a saját átéléséből, és e fölött elmélyedve megpróbálja ezt az előadásaimból vett útmutatások felhasználásával elemezni. Ennek során megtanulja látni illetve megtanulja érteni, hogy ezek a történések, mint csomópontok hogyan függnek a finomanyagú szövetben, hogyan szaladnak a szálak előre és hátra, és mindenfelé, és onnét megint idejönnek. Lassacskán élő kép alakul ki, ami tiszta áttekintést ad, s ezzel egyúttal a megítélés teljesen másféle képességét is nyújtja, melynek gyakran el kell térnie a meglévő nézetektől.
Ez némi fáradtságba kerül, viszont minden kezdet nehéz, különösen e téren, de ezt végül nagy jutalom kárpótolja!