72. Az örömtelen munka.

Kérdés:

Gyakran előfordul, hogy a külső körülmények kisiklatják az embert az útjáról, amin menni szándékozott. Olyan beosztást vagy munkát kell elfogadnia, ami nem áll összhangban az igazi céljával, és így sok időt veszít, ami számára haszontalannak tekintendő. Ha ezen kívül még erőlködnie is kell, hogy ezt a munkát végezze, az nem okoz számára örömet, és akkor bizonyára nem hozhat semmi hasznot szellemi érlelődésének.

Válasz:

A híven teljesített feladatok mindig hoznak szellemi hasznot. Persze ez a haszon serényebb és nagyobb lesz, ha a munkát örömmel és szeretettel végzik. Ezek a munkák azonban gyakran szükséges hidat képeznek, amire az érintettnek még szüksége van, hogy elérhesse a magasabb célt, ami aztán teljesen kielégíti, és így örömére is válik.

Magától értetődő, hogy az ilyen átmeneti munkák, melyek néha évekig is tarthatnak, nem mindig kielégítőek és örömtelik, főleg akkor nem, ha az embernek ezekre a munkákra saját fejlődése és szellemi előrehaladása miatt van szüksége!

Nagyon sokszor csak jóval később látja meg, hogy éppen az elpazaroltnak vélt évek, amikor azt hitte, hogy el van térítve az útról, amin menni szándékozott, voltak a legfontosabbak, melyeket földi útja során semmi áron nem volt szabad kihagyni, mert e tapasztalatokra a magasabb célok elérése szempontjából szüksége van.

Aztán majd teljes lelkéből köszönetet mond a bölcs vezetésért, ami őt látszólag félrevezette.