5. A konfirmáció.

Kérdés:

Mi a hatása és mi a szellemi célja a konfirmációnak az evangélikus egyházban?

Válasz:

A konfirmációnak lenne szellemi hatása és szellemi célja, és az is kétségtelen, hogy nagy áldást is hozhatna, ha tisztára szellemi alapon nyugodna. De ez nem ilyen eset; egyáltalán nem a vallásra vagy a hitre vonatkozik, ahogy ennek lennie kellene minden olyan szertartásnál, ami az oltár előtt, vagyis az Úr Asztala előtt történik. Ez csak egy egyházi -szervezeti- aktus, amit ugyanarra a fokra kell állítani, mint a többi egyesületi szokást.

Arra, hogy ez így van, és nem is lehet másként, az a bizonyíték hogy az evangélikus egyházban nem a lelki érték, a belső érettség, az Isten iránti vágy vagy a szellemi tudás határozza meg, hogy kit engednek konfirmálkodni. Az egyház ugyanis az ilyen vizsgát minden teketória nélkül elutasítja, ha nincs betartva az egyházi „szervezeti szabályzat“, ami sablonosan, kivétel nélkül feltételhez köti, hogy csak akkor lehet letenni a konfirmációt, ha a kérelmező néhány hónapig látogatta a megfelelő egyházi oktatást, méghozzá az egyház által kijelölt lelkész, vagyis egyházi alkalmazott vezetése mellett.

Ezért lehetetlen, hogy valaki konfirmálkodjon, még ha hajlandó is lenne letenni minden lelki és szellemi jellegű vizsgát, amivel bizonyíthatná, hogy már méltó és megérett a konfirmációra. Ezen előírásra alapján az egyház nem engedi konfirmálkodni és elutasítja az érett és értékes embereket is, ha érettségüket és érdemüket nem az egyház képviselőjén keresztül, hanem más módon szerezték, bár ez gyakran sokkal értékesebb lehet, mint a konfirmánsok racionális oktatása.

Nyilvánvaló, hogy ezeket a rendelkezéseket semmilyen körülmények között sem szabad alkalmazni, ha az ember lelki és szellemi hasznáról van szó. Az ilyesmi közvetlen akadályt képezne és ellenkezne Krisztus nemes akaratával, melyben az egyháznak mint olyannak működnie kell. Ez semmi esetre sem lenne az isteni Megváltó szellemisége és akarata szerint való, akinek sohasem állt szándékában valami egyházat vagy vallást alapítani. A lelkek megszabadítása volt az ő feladata.

A konfirmációnak ebből az okból kifolyólag csak puszta formalitásnak, csak az egyházi szervezetbe mint olyanba való felvételnek kell lennie. Ezt nem szabad felcserélni az Istenhez való közeledéssel. Ezért a konfirmáció a konfirmáltaknak csak szervezeti előnyöket és szervezeti kötelmeket hozhat, semmi mást.

Bizonyára maga az egyház is ilyen értelemben fog tekinteni a konfirmációra, mert különben a kizárásban rejlő mulasztás vétkével vádoltathatnánk. Ez a visszahatásban súlyos következményekkel járna, attól teljesen eltekintve, hogy ez olyan veszélyes beképzeltséggel lenne egyenlő, ami aligha volt nagyobb Krisztus idejében a farizeusoknál. És ez a mai egyházaktól nem várható el! Mivel azonban az igazi keresztény egyházak csak Krisztus szellemiségében és az ő tanítása szerint működnek, a mostani korlátozó rendelkezéseknek az a következménye, hogy a konfirmáció nem tartozik a szellemi aktusok vagy a fejlődést hozó dolgok közé, hanem csak egy világi szervezet puszta formalitása lehet.

Ha ez másképp lenne, akkor az előírások általi korlátozás olyan hibát jelentene, melynek hatását már nem kell magyarázni. A konfirmációt tehát nem lehet feltétlenül szellemi felemelkedésnek venni. Amit az egyén ezzel az aktussal belsőleg szerez, az az ő saját személyes hozzáállásán múlik.