103. Krishnamurti.
Kérdés:
Krishnamurtit nagy igyekezettel világtanítóként mutatják be. Ő lenne az Ember Fia? Vagy neki még csak ezután kell megszületnie? Abdrushin miért pont erről hallgat kitartóan, hiszen ezt most minden országban bőségesen traktálják a legkülönbözőbb eszközökkel; hosszú újságcikkekkel, előadásokkal és ez megy még a mozikban is. Bárhová nézünk, valamilyen formában ezt erőltetik ránk. Abdrushin nem akarja sok olyannak, aki az ő Igéjét meggyőződéssel fogadta, e tekintetben is megmutatni a helyes utat? Ezt a hallgatást vegyük beleegyezésnek? Mit szól a teozófusok Krishnamurtihoz fűződő feltűnő igyekezetéhez?
Válasz:
Semmit! Maga a közeljövő hozza meg a választ. Mert csak egy világtanító van, és az nem Krishnamurti! Az Ember Fia pedig nem még csak ezután fog megszületni, hanem már régóta az emberek között van, ahogy azt már annyi vallási hírnök helyesen kiérezte.
Az a nehéz időszak, amikor a szellemi és földi szükségben az Ember Fia lesz az egyetlen, aki tényleg segíthet az összes hamis próféta és vezető közül, sokkal közelebb van, mint ahogy azt ma még azok is gondolnák, akiket a legpesszimistább fantasztáknak tartanak. Vagyis már nem lehet gyerek, annál kevésbé fog még csak ezután megszületni. Az túl késő lenne a kellő időben való segítségre.
Ő csak nyugodtan várja feladata beteljesedésének idejét, mivel ma csak kigúnyolnák, és sok körben nem lenne kevésbé gyűlölve, mint egykor az Isten Fia.
Miért hagyná magát idő előtt felismerni, amikor maga az Isten akarata készíti elő az útját oly módon, hogy a mai megátalkodottak közül sokan fogják a segítségét kérni? Neki nem kell részt vennie olyan versenyeken, melyeknek célja egyedül csak az övé! Ezt rajta kívül senki sem éri el. A valóban komolyan keresők közül ki tudná elképzelni, hogy ez az Ember Fia most egy sorba akarna állni azokkal, vagy legalább beállna azok közé, akik vezetőnek mondják magukat! Hát ez nem megmosolyogni való? Az Ember Fia nem keresi az emberek kegyét, és nem is kel harcra az egyházakkal; mert erre egyáltalán nincs szüksége. Mert az Isten akarata ezúttal, mintha korbáccsal hajtaná, az Ő karjaiba tereli az emberiséget!
Az Ő nyugodt várakozása a legszörnyűbb dolog, ami az emberiséggel történhet!
Az emberiség azonban nem érdemel mást. Azt kapja, amit önmaga készített magának. Ezért várjatok ti is türelemmel, míg az idő beteljesedik.
Minél jobban előrehalad majd a közelgő vész, annál gyakrabban csendül fel a hívás az Ember Fia után, aki az egyetlen segítő ebben a szükségben. Egyre erőteljesebben fog ébredezni az iránta való vágy, míg végül a kétségbeesés legmagasabb fokán ez a haldokló Németország felismeri őt, és segítséget kap tőle. Ha erre nem kerül sor, akkor csak a pusztulás marad, és azok helyére, akik kudarcot vallottak új választottak lépnek. Úgyhogy végül is más nemzetnek juthat az a szerep, hogy felemelkedésre vezesse az emberiséget, azzal hogy vezetőként elhívja őt; mert a siker csak rajta múlik, nem pedig az embereken, mivel az ő feladatuk és választottságuk csak ennek a vezérnek a felismerésében rejlik! És ehhez a német szellem képességei a legmegfelelőbbek.
Az emberi megérzés szempontjából azonban túl gyorsan meg lesz tapasztalva az emberi téveszmék összeomlásának teljes keserűsége és súlyos komolysága. – Erről hát egyenlőre ne beszéljünk. Még nincs itt az ideje.