80. Az egyházak és szekták támadásai.
Kérdés:
Egy már megválaszolt kérdés engem új kérdésre késztetett: Abdrushin könnyen fényt deríthetne az egyházak és szekták minden gyenge pontjára és hiányosságára. Ezzel talán már előrelátásból megszűnnének a támadásaik.
Válasz:
A kérdező azt várja tőlem, hogy én a szokásos sötét és aljas módszerekhez folyamodom, melyek annyira jellemzőek az ellenfelekre? Ezt ugyan megtehetném, és egész köteteket teleírhatnék, de ez nem az én feladatom. Az én feladatom az, hogy utat mutassak azoknak, akik komolyan keresik az Istent és az Igazságot, ezzel segíteni nekik, és azt nyújtani, amire szükségük van.
Ez azt is megmagyarázza, hogy miért nem törekszem a szokásos módon olvasókat és követőket szerezni, illetve ezek körét gyorsan kibővíteni.
A keresőknek kínálok, de nem akarom megnyerni őket. Aki valóban keres, az talál! Talál, mert az Isten ezt így akarja, és mivel a fényes magasságokból való segítő erők által mindenki ehhez van vezetve. Ugyanazok az erők ezzel nekem is segítenek, és így az emberiség a megfelelő időben meg fogja tudni, hogy én az Isten szent védelme alatt állok. Ezzel majd automatikusan nyilvánvalóvá válik az összes támadás megalapozatlansága. Ez végül úgy mutatkozik meg, hogy éppen ezek a támadások, és minden hasonló cselekedet járul hozzá leginkább az én feladatom támogatásához, annak ellenére, hogy ellentétes volt a céljuk.
Ez Isten törvényében rejlik, hogy ebben az időben a rosszindulatú sötétségnek is, saját akarata ellenére, a Fényt kell szolgálnia.
A saját tudásom, a küldetésembe és annak eredményébe vetett feltétlen bizalom feljogosít, hogy az emberi kérelmek ellenére ne reagáljak a támadásokra, és hogy az ő akaratukra hagyjam, hogy hinni akarnak-e ezeknek a gyűlölködő támadásoknak. Elég ha közben csak Jézus, az Isten Fia szavaira gondolnak: „Cselekedeteikről ismeritek meg őket.“ Ez azt jelenti: „Működésük fajtája szerint kell megismernetek őket!“
Azután már nem lesz olyan nehéz megismerni az ellenfelek valódi működését.
Ezen kívül az ilyen elnyomás és üldöztetés megkísérlésével éppen az egyik legfontosabb Isteni törvény ellen vétkeznek komolyan: Az embernek meg kell hagyni a szabad döntés lehetőségét, ami az ő felelősségétől elválaszthatatlan; mert ahol felelősség van, ott meg kell lennie a szabad döntéshozatal képességének is! Ez azonban ott ér véget, ahol a vizsgálódás és a gondolkodás szabadsága le van kötve olyan intézmények által, melyek nyilvánvalóan és egyértelműen csak saját befolyásukat igyekeznek megtartani.
Ahol valóban Igazság található, ott ez nyugodtan megvilágítható, ott nincs mitől tartani. Ott legkevésbé van ok valami más vagy valami új ellen szegülni. Ellenkezőleg, minden más csak megszilárdíthatja az Igazságot.
Az ember legszentebb kötelessége, hogy az Isten megismerésében, valamint a saját szellemi fejlődésében előre haladjon. Minden lekötődés és a meglévőhöz való ragaszkodás megállást jelent, ami hanyatláshoz vezet. Az észbeli tudományos kutatás és felfedezés állandóan előrehalad; ha a szellemi tudományos kutatás nem fogja tartani vele a lépést, idővel meg kell hogy rendüljön és inogni kezd, mivel hiányozni fog e két különböző faj harmóniája, melyeknek kéz a kézben kellene járniuk. Ennek óhatatlan összeomlás lesz a vége, mert az észbeli tudományos kutatás a szükséges eleven szellemi támasz hiányában szenved; mivel ezt a misztika az észbeli tudásnak nem képes nyújtani.
Ezek az észrevételek látszólag nem függnek össze a kérdéssel. De csak látszólag. A valóságban elmélyítik a válasz értelmét, és remélem, hogy ezt sokan megértik.