49. Az Ember Fia mint ítélő.

Kérdés:

Meg van írva: „De amikor az Ember Fia eljön ítélni ...“ Az Ember Fia van ítélőként elrendelve?

Válasz:

Egyedül az Isten ítélhet! Az Ember Fia még egyszer elhozza az Ő „IGÉJÉT“. És aztán az Igében rejlik az ítélet! Ahogy az ember ezúttal elfogadja az Igét, úgy ítéli el magát. Isten kegyelméből minden egyénnek még egyszer szabad választása van. De utószor. Aszerint, hogy miként áll hozzá, hogy elfogadja vagy elutasítja, úgy ítéli majd el önmagát, mivel ezzel azonnal bekövetkezik a különválasztás. A várakozás elutasításnak számít, mivel további várakozás lehetetlen. Lehetetlen a választott útról való visszatérés is. Ezúttal a vagy ... vagy van érvényben! Mégpedig azonnal! A tétovázás, kritizálás és a mindent jobban tudni akarás véget ért.

Ami nincs feltétlen összhangban az új „Igével“, az elbukik! A meglévőt átvinni teljesen lehetetlen, míg csak egy porszem is tapad hozzá abból, amit az emberi okoskodás létrehozott, és ami nem egyezik meg az Üzenettel. Most az Igét teljesen sértetlenül, változtatások és ferdítések nélkül kell elfogadni. Itt nem létezik „egyeztetés“ más fogalmakkal! Mint ahogy „megállapodás“ sincs; mert az Ige „van“!

Ha az ember egyetlen ugrással új alapra mer állni, anélkül, hogy a régit magával vinné, vagyis ha gondolkodása és érzése új alapjaként, a régitől nem befolyásolva, elfogadja az új Igét, akkor az új szemléletével gyorsan észreveszi, hogy nyílik meg számára az összes út, ami eddig nem voltak világos vagy le volt zárva, és aztán azt is felismeri, hogy eddig mit csinált rosszul.

Az új Igében egyáltalán nem találhatja meg az Igazságot másképp, csak ha először okvetlenül átáll az új álláspontra! Kívülről befelé nem teheti, mert a sok tévedés visszatartja; nem találna semmi összefüggést.

Ez a szükséges ugrás természetesen erőfeszítést, önlegyőzést és bátorságot követel. Aki erre nem képes, az soha nem jut el a megértésig. Ebből persze az következik, hogy csak az önmagukban erősek jutnak el a célig! Azok, akik képesek megtenni ezt a lépést. Minden régivel fel kell hagyni, mert ami a régiben helyes, azt az új Ige úgyis tartalmazza, mivel ez közvetlenül az Igazságból jön.

Ez a szükséges ugrás jelzi, hogy a közömbösek, a gondatlanok és a gyenge szelleműek már eleve ki lesznek zárva! Ők soha nem érik el az áhított és szükséges „új földet“, ami a keresőknek megígéretett, és ami egyedül nyújthat megmentést, mint szilárd alapot, ami soha meg nem inog, és nem omlik össze.

Az soha nem fordulhat elő, hogy „élő Igét“ a szektásság vagy a dogma vizsgálja! De fordítva igen: Az élő Ige most minden létező csalhatatlan, éles próbaköve lesz! És ebben rejlik a kérlelhetetlen ítélet, ami végre mindenki útjának irányt szab.

Az emberi szellemek egész serege, akik ma azt képzelik, hogy hívők, és hamis alázattal szeretnék megközelíteni az Isten trónját, majd szét lesznek szórva a semmibe, még mielőtt a trón lépcsőihez érhetnének! Igaznak tartják magukat, és nem törődnek az Igével, felületességükben és  korlátozottságukban még ki is gúnyolják nem tudatosítva, hogy ezzel szembe szállnak a Szellem ítélő kardjával!

Ezért nyissátok már ki szellemetek fülét! Akkor majd mindenféle számotokra hasznosat fogtok hallani, és akkor már nem fogtok gondtalanul tovább várni a dolgokra, melyek már kezdenek elmenni mellettetek!

Ébredjetek fel, mielőtt még túl késő lenne!