42. A részvéttel tudó.
Kérdés:
Abdrushin azt mondja, hogy a Grál legenda egy prófécia. Ez számomra érthető. De Üzenetében az Ember Fiát - Parsifalt a keménységig szigorúnak ábrázolja, míg a Grál költeményben a „tiszta balgáról“ a „részvéttel tudóról“ esik szó!
Válasz:
Egyedül az igazságos szigorúságban rejlik a bíztató szeretet! Azon kívül rosszul értelmezi a „részvéttel tudó“ kifejezést. Azt, hogy Parsifal egy harcos, nem kell külön hangsúlyozni. Fontolja hát meg egyszer teljesen nyugodtan és tárgyilagosan magában: Lehet-e valaki a másokkal való együttérzés által maga is valóban tudóvá? Azzal a sajnálkozó együttérzéssel, amire ön és sok más ember is gondol? Gondolja át mélyebben, és végül eljut a meggyőződésig, hogy a valódi tudás nem keletkezhet együttérzésből. Ezért ez az értelmezés helytelen.
De közelítsen más oldalról, és majd rájön, hogyan kell magyarázni, és hogyan kell értelmezni, és hogy kezdetben mit jelentett. Ez azt jelenti: „Együtt-szenvedéssel tudó“. Ez helyesebb. A részvét tulajdonképpen együtt-szenvedés! Vagyis mások fájdalmát nem csak átérezni, hanem helyesen másokkal együtt szenvedni. Saját átéléssel mindent át kell érezni! Ez valami teljesen más.
Ez a legendában vagy a próféciában még elég érthetően ki van fejezve, a valódi inspirációtól való eltérések ellenére, melyek a reprodukálás során keletkeztek a költő emberi agyának együttműködésével, hogy a megígért Parszifalnak magának kell harcban átélnie az összes földi tévedést, és szenvednie kell tőlük, mint sok másnak. Végül csak ez által lesz valóban tudó és felismeri, hogy mi volt ebben hamis, és saját feladatának megkezdésekor hol kell beavatkoznia, hogy segítsen és mindent megváltoztasson.
Szellemi szempontból nem nehéz megérteni, hogy ő mint a tiszta balga kezdetben nem érti a földi nézeteket és mindent átszenved, mert gondolkodását és viselkedését többnyire akaratlanul is a túlvilág helyes szabályai szerint irányítja, melyek ennek az emberiségnek az elhibázott évezredek során érthetetlenné váltak. Ezért szükségszerűen konfliktusba kell kerülnie ezen emberiség nézeteivel. Egy teljesen más világból jön, amely az Isteni törvények szerint él, melyek sokban alapvetően különböznek azoktól a törvényektől, amiket a szellemileg eltévelyedett emberek itt a földön kitaláltak. Az éppúgy természetes, hogy közben szigorú lesz, és a végén, a beteljesülés órájában, teljes kérlelhetetlenséggel minden földit megváltoztat és hozzáigazít az Isteni törvényekhez.
Ezért a magas messzeségekből -ahol az emberek alkotta földi szenvedés zavaros nézetei nem találhatnak megértésre- érkező Parsifalnak először mindent önmagán kellett átélnie, hogy eljusson a helyes megértéshez. Saját átélés nélkül nem jöhet létre az a tudás, amely éles és erős beavatkozással valóban képes orvosolni, teljesen céltudatosan és tévedhetetlenül. Ez alkalommal az emberi ügyeskedésnek nem segít semmi csűrés és semmi csavarás. Mert ezt ő megismerte minden hiányosságával együtt. A kóros helyek ki lesznek vágva, és el lesznek távolítva, hogy az igyekvő emberiség földi létének ideje meg legyen könnyítve, sőt, hogy itt a paradicsomihoz hasonló élet alakulhasson ki. Ehhez a feladathoz tartozik a legmagasabb tudás, mely korábban szorosan össze volt kapcsolva a földi átéléssel, az emberi ész összes koholmánya közepette. És ezért elkerülhetetlen a korábbi társ-szenvedés áldozata, ha el akar jutni a valódi tudáshoz! Ennek szükségszerű következménye lesz a keménységig menő szigor, mivel saját átélése mindig példaként áll majd előtte.
Ez természetes történés, melynek nagyságát az emberiség mint mindig csak jóval később ismeri fel. Beleértve a szellemi vezetés bizonyosságát is, ami az összes utat mindig csak természetszerűen használja. Ilyen nagy történések közepette csak mellékhatásnak lehet tekinteni a Földön lejátszódó örömteli vagy szenvedést hozó eseményeket. Ezért ezek annak, aki megteszi, mindig magától értetődő. Közben nem tart igényt az emberi megértésre vagy együttérzésre, és csak érzésével élesen figyelve regisztrál minden átélést, mert tudja, hogy az ő okulására kell hogy szolgáljanak.
Végül minden nagyszerűen el lesz végezve! Ráadásul maga a szenvedés, és az emberek oly sok formában megnyilvánuló ellenszenve, élezi ki a kardot, és edzi meg a kalapács acélját, melynek egyszer a visszahatásban szét kell zúznia őket káros beképzeltségükben! E történések után csodálattal tekint majd vissza az emberi szellem Teremtőjének bölcsességére, és alázattal hajol meg, hogy önként szolgálva beálljon az Ő teremtésének gépezetébe.